Adorján György
Ház mindegyik és mégis mekkora különbség.
EGYHÁZ
Nem akárkik mondják ám meg azt, hogy ki egyház, ki nem. A kétharmados felhatalmazottak döntik el, ha már az MTA kinyilvánította, hogy nem érzi magát illetékesnek a kérdés eldöntésére. Egy ház ahol a hitet gyakorolják, azaz egyház. Egy ház, ahol a hívők összegyűlnek, igét hirdetve, imát szólva dicsérik mindenhatójukat. Ki-ki a magáét. Egy ház ez is, meg az is. Nincs különbség, csak vannak, akik különbséget tesznek. Babits mondta, nem én: „Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt,más kincset el akarnék venni, vagy meggyengíteni!” Igen, nem szabad elvenni azt, ami más, mint amit mi vallunk vagy elképzelünk, hiszen ahányan vagyunk, egymástól mind különbözünk. Vajon tudják ezt a kegyházban is?
KEGYHÁZ
Majd a parlament gyakorol kegyet Az egy más fajta ház. A kétharmados világraszóló győzelmet aratottak eldöntik majd, ki egyház s ki nem. Hogy erre ki adott nekik felhatalmazást, azt az isten sem tudja. De ők kegyet gyakorolnak majd azokkal szemben, kiket közel engednek magukhoz és az erős, centrális állam anyagi támogatásához. Mert azért ez ugyebár mégsem terrorelhárítás, hogy csak úgy röpködjenek a fenyegetettség nélküli milliárdok, minden ok nélkül. A kegy nagy dolog ám manapság. Mint a végtörlesztés. Amit főleg a szegényebb réteg szeretett volna magáévá tenni. De hát nekik nem volt miből. Így hát a ház kegyet a gazdagokkal szemben gyakorolt, akik képesek voltak kifizetni a banki követeléseket egy összegben, vagy úgy, hogy volt nekik mit a tejbe aprítani, vagy úgy, hogy volt mit pénzért tenniük. A kevésbé tehetőseknek maradt a forinthitel. A kívül rekedt több százezer pedig csak néz, mint a moziban. Ez a kegyház őket letojja, mert kegyet csak azokkal szemben gyakorol, akik szavazataikkal majd várhatóan segítik őket a hatalomban maradásban. A többi felejthető.
FEGYHÁZ
Ez is egy ház. Szigorú, keményebb, mint a börtön, vagy akár a fogház. A súlyosabb esetek tettesei mind ide kerülnek, jogerős ítélet után. Már aki nem ússza meg. Vannak kötéltáncos brókerek, tranzakciókkal turmixoló bankárok, olajszagú bűnszövetségek, akik képesek elkerülni ezt a házat messzire. Kár meg a kárvallottak nem számítanak, eltűnnek a hamis próféták gyújtotta populista görögtüzek füstjében, mint szamár a ködben. És vannak soha el nem évülő politikus bűntettek, amikor a tettesek egy egész nemzettel úgy próbálnak szerencsét, hogy kísérleti nyulaknak nézik az embereket. Nem menti őket az sem, ha cselekedeteiket kétharmados mámorban úszva, önkívületi állapotban követik el. Pláne, ha döntéseik mögött jól látható minden esetben a részeg elfogultság, a hatalomtól ittas részrehajlás vagy politikai érdekeiknek megfelelő kivételezés. Ki egyház és ki nem. Majd eldöntik ők, a kegyházban gombokat nyomogató, előítéletes automaták. Tehetik. Fegyház úgy sem lesz a vége, bármekkora a kár vagy a kárvallottak száma, az sem számít, ha van politikai bűnszövetség. De a büntetés mégsem maradhat el! Meg kell tőlük szabadulni, és hosszú időre el kell tiltani majd őket a közügyek gyakorlásától, ha előbb nem, hát akkor 2014-ben!
Ház mindegyik és mégis mekkora különbség.
EGYHÁZ
Nem akárkik mondják ám meg azt, hogy ki egyház, ki nem. A kétharmados felhatalmazottak döntik el, ha már az MTA kinyilvánította, hogy nem érzi magát illetékesnek a kérdés eldöntésére. Egy ház ahol a hitet gyakorolják, azaz egyház. Egy ház, ahol a hívők összegyűlnek, igét hirdetve, imát szólva dicsérik mindenhatójukat. Ki-ki a magáét. Egy ház ez is, meg az is. Nincs különbség, csak vannak, akik különbséget tesznek. Babits mondta, nem én: „Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt,más kincset el akarnék venni, vagy meggyengíteni!” Igen, nem szabad elvenni azt, ami más, mint amit mi vallunk vagy elképzelünk, hiszen ahányan vagyunk, egymástól mind különbözünk. Vajon tudják ezt a kegyházban is?
KEGYHÁZ
Majd a parlament gyakorol kegyet Az egy más fajta ház. A kétharmados világraszóló győzelmet aratottak eldöntik majd, ki egyház s ki nem. Hogy erre ki adott nekik felhatalmazást, azt az isten sem tudja. De ők kegyet gyakorolnak majd azokkal szemben, kiket közel engednek magukhoz és az erős, centrális állam anyagi támogatásához. Mert azért ez ugyebár mégsem terrorelhárítás, hogy csak úgy röpködjenek a fenyegetettség nélküli milliárdok, minden ok nélkül. A kegy nagy dolog ám manapság. Mint a végtörlesztés. Amit főleg a szegényebb réteg szeretett volna magáévá tenni. De hát nekik nem volt miből. Így hát a ház kegyet a gazdagokkal szemben gyakorolt, akik képesek voltak kifizetni a banki követeléseket egy összegben, vagy úgy, hogy volt nekik mit a tejbe aprítani, vagy úgy, hogy volt mit pénzért tenniük. A kevésbé tehetőseknek maradt a forinthitel. A kívül rekedt több százezer pedig csak néz, mint a moziban. Ez a kegyház őket letojja, mert kegyet csak azokkal szemben gyakorol, akik szavazataikkal majd várhatóan segítik őket a hatalomban maradásban. A többi felejthető.
FEGYHÁZ
Ez is egy ház. Szigorú, keményebb, mint a börtön, vagy akár a fogház. A súlyosabb esetek tettesei mind ide kerülnek, jogerős ítélet után. Már aki nem ússza meg. Vannak kötéltáncos brókerek, tranzakciókkal turmixoló bankárok, olajszagú bűnszövetségek, akik képesek elkerülni ezt a házat messzire. Kár meg a kárvallottak nem számítanak, eltűnnek a hamis próféták gyújtotta populista görögtüzek füstjében, mint szamár a ködben. És vannak soha el nem évülő politikus bűntettek, amikor a tettesek egy egész nemzettel úgy próbálnak szerencsét, hogy kísérleti nyulaknak nézik az embereket. Nem menti őket az sem, ha cselekedeteiket kétharmados mámorban úszva, önkívületi állapotban követik el. Pláne, ha döntéseik mögött jól látható minden esetben a részeg elfogultság, a hatalomtól ittas részrehajlás vagy politikai érdekeiknek megfelelő kivételezés. Ki egyház és ki nem. Majd eldöntik ők, a kegyházban gombokat nyomogató, előítéletes automaták. Tehetik. Fegyház úgy sem lesz a vége, bármekkora a kár vagy a kárvallottak száma, az sem számít, ha van politikai bűnszövetség. De a büntetés mégsem maradhat el! Meg kell tőlük szabadulni, és hosszú időre el kell tiltani majd őket a közügyek gyakorlásától, ha előbb nem, hát akkor 2014-ben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése