Felcsúti népmese

MOL volt MOL nem volt, még a tokaji szőlőbirtokon innen, de már a családi kőbányán túl, ott ahol a turcsi-orrú, simicska-malac APEH-szervereket túr, volt egyszer egy felcsúti legényke. Igen erőszakos és pökhendi, de nem túl magas volt szegényke.   Hát egy szép napon elindult, világot látni, a szerencséjét megcsinálni... Ment, mendegélt, oszt' egyszer csak találkozott egy borzalmas, torzonborz, furcsa anyagból gyúrt szörnnyel, akinek egy nagy tekercs kenderkötél volt a hóna alatt.  -" Hát te meg ki vagy?" Kérdezte a felcsúti legényke. -" Én vagyok a rettenetes, paranoiás Köteles Lackó!" Válaszolta a szörny. -" No, akkor gyere velem ízibe!" Így a felcsúti legényke. -" Aztán hova?" Kérdezte a szörny. -" Hát a hatalomba, lopni, meg komcsi vért inni." Válaszolta az erőszakos legényke. -" Na, oda szívesen!" Vágta rá a szörny, aztán most már kettesben mendegéltek tovább. (Mivel addigra valahogy kiment a fejükből, hogy egykor bizony ők is KISZ titkárok voltak, az ebadták.)   Egyszer csak találkoztak két búslakodó útlevéllel. -"Hát ti meg kik vagy, kesergő útlevélkék?" Kérdezték. -"Hát mi vagyunk a Josip Tot és a Kaya Ibrahim." Válaszolták azok csüggedten. -"Oszt' nektek meg mi bajotok?" Kérdezték amazok. -"Hát a héten még nem vettünk fantomcéget, nagy köztartozással." Dünnyögték az útlevelek lemondóan. -"Na gyertek csak velünk ízibe!" Kiáltott a két fiú. Oszt' mentek szépen, együtt tovább, kötelestül és útlevelestül.   Egyszer csak találkoztak két elfásult, kopott-foltos talárkájukban kuporgó kis jogászkával. -"Hát ti meg kik vagytok és mi bajotok?" Kérdezték. -"Hát mi vagyunk a dajcstomi meg a stumpfpisti, oszt' nem tudjuk lerakni azt a kurva jogi szakvizsgát." -"No nem baj, gyertek csak velünk. Alkotmánybírónak vagy EP képviselőnek még jók lesztek."   Oszt' mendegéltek tovább kötelestül, útlevelestül és talárostól, bár innentől már a környékbeli, lányos szülő, no meg a tisztességes, képzett jogászok is feszengtek a láttukra. Nem kicsit...nagyon.   Hát egyszer csak megláttak két, iszonytatóan rút nőszemélyt. (Még a dajcstomi is lelombozódott tőlük, pedig az egyiknél szaxofon és kifli is volt, a másiknál meg egy újság, telis-tele pajzán képekkel.) -"Hát ti meg kik vagytok, randa fehérszemélyek?" Kérdezték fanyalogva. -"Hát mi vagyunk a Szaxis Gabi meg a Pornós Marcsi!" Vágták rá a banyák kényeskedve, selypegve. -"Na, gyertek csak velünk, valamire még ti is jók lesztek!" Legyintett a felcsúti legényke.   Oszt' mentek tovább, kötelestül, útlevelestül, talárostól, szaxofonostól, kiflistül és pajzán újságostól.   Hát egyszer csak megláttak egy melegítős betyárt, aki egy általános iskolai nyelvtankönyvvel tusakodott és egy nagy vívótőrrel éppen halálra akarta már szurkálni. (Mellettük meg egy tárogató hevert a porban.) -"Hát te meg mit csinálsz itt?" Kérdezték döbbenten. -"Hát én agyonszurkálom már ezt a rohadt nyelvtankönyvet, mert mindig hülyét csinál belőlem. Oszt' ha végeztem megyek inkább tárogatózni egy kicsit." Válaszolta amaz. -"Na gyere csak inkább velünk Palikám, de ízibe. Te leszel majd a nemzet "gojóstolla"!" Így a pökhendi legényke.   Oszt' mendegéltek tovább kötelestül, útlevelestül, talárostól, szaxofonostól, kiflistül, pajzán újságostól és  tárogatóstul. Csak a szegény nyelvtankönyvet hagyták ott végleg...   Hát egyszer csak találkoztak egy sunyi paraszttal, akinek egy irdatlan nagy lista volt a hóna alatt. -"Hát te meg ki vagy?' Kérdezte a felcsúti legényke. -"Hát én a Kubatov Gabi vagyok, oszt' a listámon rajta van az összes komcsi a környékről!" -"Na gyere csak velem, drága Gabikám!' Vágta rá a felcsúti legényke.   Oszt' mentek tovább kötelestül, útlevelestül, talárostól, szaxofonostól, kiflistül, pajzán újságostól,  tárogatóstul és kubatov-listástól.   Hát egyszer csak találkoztak három, reményvesztett, szomorú, csuhás, öreg emberrel, nagy kereszttel a nyakukban. -"Térdre csuhások! Hát ti meg kik vagytok és miért szomorkodtok?" Kérdezte az erőszakos legényke. -"Hát mi vagyunk a KDNP, oszt' már senkinek sem kellünk, semmire nem vagyunk már jók." -"Na gyertek csak velem, ti lesztek a szellemi horgony, a kétszínű úristeneteket!" Vágta rá a felcsúti legényke.   Oszt' mendegéltek tovább kötelestül, útlevelestül, talárostól, szaxofonostól, kiflistül, pajzán újságostól,  tárogatóstul, kubatov-listástól és szellemi horgonyostul.   Hát egyszer csak találkoztak egy kis, bohókás, tarajos hajú, csibész-arcú kölyökkel, akinek a szeme sem állt jól. A csibészke az árokparton sírdogált és a száját tátotta közben. -"Hát te meg ki vagy és miért bőgsz itt?" Kiáltott rá harsányan a pökhendi legényke. -"Jajj ne bántsál édes gazdám, én csak a Szájtátó Peti vagyok, oszt' azért sírok, mert elkergettek a falumból... hüpp...hüpp." -"Aztán meg miér', he?" Kérdezte az erőszakos legényke. -"Jajj, hát mert soha nem mondtam igazat... hüpp...hüpp." -"No az nem baj, sőt... gyere csak velem. Te, leszel, majd a szóvivőm!" Oszt mentek tovább, kötelestül, útlevelestül, talárostól, szaxofonostól, kiflistül, pajzán újságostól,  tárogatóstul, kubatov-listástól, szellemi horgonyostul és hazudós szóvivőstül.   Ahogy így mentek-mendegéltek, hát egyszer csak a sukorói nádas környékén találkoztak egy magas, hórihorgas, szemüveges figurával, aki így szólt hozzájuk: -"Lári-fári kedves barátaim, hát ti meg hova mentek ilyen sebesen? Nem kúrtatok ti el valamit, de nem kicsit...nagyon?"  Na, ettől aztán majd beszartak, (főleg a felcsúti legényke) oszt' lóhalálában rohantak az ellenkező irányba...Onnantól fogva aztán egy pszichiáter is mendegélt már velük, mindenhová. (Pedig a 2006-os TV vita még meg sem volt.)   Oszt' mendegéltek tovább, kötelestül, útlevelestül, talárostól, szaxofonostól, kiflistül, pajzán újságostól,  tárogatóstul, kubatov-listástól, szellemi horgonyostul, hazudós szóvivőstül és pszichiáterestül.   Egyszer csak találkoztak pár árpádsávos legénykével, akiknél molotov-koktélok, záptojások és baseball ütők voltak. Na ezektől már nem is kérdeztek semmit, mert jól ismerték már őket a saját, együttmozdulós polgári-köreikből...oszt' mentek szépen tovább. Együtt, egy irányban...  Így mentek-mendegéltek tovább, döglött, dakota lovon vágtáztak,  ezüsthajón hajóztak, koronát is úsztattak, tojásokat dobáltak. TV-székházat is gyújtogattak, Parlamentet körbehugyoztak, kordont is bontottak, de még MOL részvényeket is adtak-vettek. Aztán egyszer csak, tényleg elérkeztek a hatalomba, kötelestül, útlevelestül, talárostól, szaxofonostól, kiflistül, pajzán újságostól,  tárogatóstul, kubatov-listástól, szellemi horgonyostul, hazudós szóvivőstül, pszichiáterestül és árpádsávostól.   De lett közben azért nekik sok minden más is... Családi kőbánya, tokaji szőlőbirtok, luxusingatlanok és autók, zsíros bankszámlák és diszkrét kartell ügyek, cég-bedöntések és minden más, amit csak szem-száj kívánhat. A szegénységet és a köztartozásokat mind maguk mögött hagyták és úgy meggazdagodtak, mint a sicc. (Csak az a kurva nyelvtankönyv hiányzott egyre jobban szegény Pali bácsinak, a "nemzet golyóstollának"...)   Oszt' azóta is ott isszák a komcsi-vért, lopnak, csalnak, hazudnak, nyugdíjakat sikkasztanak, nyilatkoznak, cenzúráznak, listáznak és koncepciós perelnek olyan gátlástalanul, erőszakosan és szemérmetlenül, hogy olyat még nem látott senki, sem Felcsúton, sem Középcsúton, sem pedig Alcsúton. No de madarat tolláról, embert barátjáról, nemzetet pedig "golyóstolláról"...ugye. Aki meg nem hiszi, az járjon utána. Ha nem fél a rettenetes, TEK-es legényektől meg Pornós Marcsitól, a főcenzor asszonytól.   Ha el nem fáradtam volna, az én mesém is tovább tartott volna, de így éppen elég volt! Itt a vége, fuss el véle. Fel is csút, le is csút, oszt' jónapot!
készítette; Dániel Péter